Kis kihagyás után azt hiszem, épp itt az ideje, hogy végre kanyarítsak valami értékelőt, ahogy korábban már beígértem. A Sims 3 sikeresen kimaradt a szórásból, de nem érzem magam elég retardáltnak ahhoz, hogy 5 percnél tovább lekössön egy életszimulátor, amiben az első rész óta teljesen normális jelenségnek számít, ha kizabáljuk a frissen megismert virtuális szomszéd hűtőjét, majd annak slozijába látogatva faszparaszt módon odaürítjük emésztési végtermékünket. E szempontból tehát pont kapóra jött a Prototájp, ami valóban nagy várakozás után került a Windows asztal terítékére, és aminek fejlesztését köbö egy esztendeje követem nyomon. Időközben voltak csúsztatások a megjelenési dátumot illetően, míg aztán nemrégiben ki nem adatott. Szokásos install hajcihő, majd bele a lecsóba. Literally.
Amolyan in medias res felvezetéssel operálva rögvest a végénél kezdjük a cuccot, 138 irányból tüzelnek ránk, mi meg vidáman rohangászunk, mint a mérgezett patkány, jóhiszemű járókelőket meg Moszkva téri csöveseket megszégyenítő mozgáskultúrával megáldott zombikat szeletelgetve. Adott az übertáp Alex Mercer, akinek életútja szép lassan kibontakozik a játék sztoriját követve. Szerencsére ez a game is olyan anyag, amiben kellett egy bizonyos holtpont, amin átlendülve már élveztem is. Eleinte ugyanis lófasz kihívás nincs benne, képzeljünk el egy GTA-t az összes cheat-et aktiválva. Meghalni szinte lehetetlen, a főhős annyira tápos, hogy semmi nehézség nincs az anyagban. Aztán elérkezik a fentebb aposztrofált holtpont (kihúztam eddig, fuck year!), ahol kezd nehezedni a stuff, és már nem is annyira sétagalopp a játékmenet, mint az első fél órában. Manapság trendnek tűnik, hogy minden kibaszott játékba injektáljanak valami RPG-s vonást, nevezett "karakterfejlődést". Mercer sem lett kivétel, csak itt az XP-t EP-nek hívják (asszem'), a skill-eket meg upgrade menüből érjük el. És hogy hogyan is fordul át a játék picsakönnyűből helyenként egész nehézbe? Full scale assault metódus, kéremszépen. Semmi szivatás, semmi hátulróljövős aljasság, hanem raklapnyi hóming miszájl egyenesen az arcba, megspékelve egy szakasznyi tankkal (per utca), meg egy valag helikopáterrel, amik bizony a válság ellenére sem sajnálják tőlünk a tonnányi nehézfémet, és akkor a városban elszabadult vírus hatására fossámutálódott bísztmenekről még nem is kommunikáltam le semmit. Bizony eljutottunk arra a technikai szintre, hogy az ég adta világon semmi szükség korlátozni a képernyőn egyszerre látható egységek számát, így a Radical Entertainment aktivistái jócskán megkergettetik az egyszeri játékost, egyszerűen nincs olyan szeglet Manhattan szigetén, ahol egy kicsit is meghúzhatnánk magunkat egy sör vagy egy hotdog erejéig. Ha nem a US Army üldöz, akkor valami génmódosult korcs, szóval a langyos felvezetést követően akad akció bőven. Mellesleg Mercer úr is az utóbbiak táborát erősíti, vagyis egy alakváltó vírustenyészet, csak rajta mégis van egy Calvin Klein farmer, egy Versace ing, meg egy Lee Cooper kabát, hogy jól megérdemelten ő lehessen a főkereplő. A játék egyébiránt nem olyan részletes grafikailag, mint mondjuk a Crysis, de ki nem fossa torkon a grafikát, ha a játszhatóság és a játékélmény a fontos, a Crysis meg amúgyis egy sapka szar. Egyébként tökéletesen megfelel a kor audiovizuális elvárásainak az anyag, sok időnk úgysem lesz az épületek részletességén tűnődni, kapkodjuk a fejünket nyolcszáz irányba másodpercenként.
Ja, hogy ha már értékelőt írok, akkor értékeljek is, you say? Na izé, szóval összefoglalva pozitív csalódás lett a Prototype, aki szüntelen akcióra vágyik, annak csak ajánlani tudom, a sztoriban semmi fordulatot ne keressünk, ez kérem kőkeményen sandbox alapú, akcióorientált játék, szóval történet is csak muszájból meg kliséből van. Renegátok számára van egy halom mellékküldetés is, itt lehet gyűjtögetni egy rakás EP-t, mondjuk én erre nem pazaroltam túl sok időt, végigtoltam kimaxolatlan karakterrel. Rohad el.
 

Pozitívum: Akciódús, pörgős anyag, 100% akciójáték.

Negatívum: 100% akciójáték.

http://www.prototypegame.com