Mint az gondolom feltűnt annak az n-3 számú (ahol n= random egyjegyű természetes szám) olvasónak, akik időnként benéznek ide elolvasni valami hülyeséget, amit a szürkeállományom kiokád magából: nincs új cikk. Ez azért van, mert egyrészt nagyon durva pangás tapasztalható a játékpiacon, zenéről nincs hangulatom írni, filmet meg nem nézek. (Na jó, fényévente egyet, a Slumdog pl. fasza volt.) Kicsit olyan érzésem van, hogy fel kéne futtatni ezt a blogot, mert egyedül kevés vagyok hozzá, dacára az ötletben rejlő potenciálnak, és akkor minden szép és fasza lenne. Akadtak vállalkozó szellemű cinkostárs-jelöltek, akik eleddig basztak bármit is kanyarítani bármiről, szóval amint ez a szellem materializálódni látszik anyagi síkon is, beindulhat egy gőzerő az n-ediken mértékű firkálmánygyártás. Én kurvára örülnék neki, meg talán azok is, akik legalább egyszer élvezettel olvastak valami szösszenetet Logitech márkájú tollamból.

Addigis egy gyors összefoglaló az elmúlt időszak többé-kevésbé silány terméséből.

Leisure Suit Larry - Box Office Bust - Szörnyű. Nemcsak gyerekesebb lett a látványvilág, az irányítás valami olyan ordenáré módon el lett kúrva, hogy gyakorlatilag játszhatatlan a játék, meg amúgy is tök lapos, és idióta feladatokban kell helytállni.

Demigod - Meglepően balanszolt játékmenetet kapott, a karakterek változatosak, a meccsek izgalmasak, de nekem hiányzik az a bizonyos történeti módusz, kicsit elkapkodták. Multiplayer tekintetében viszont eléggé élvezetes.

Helldorado - Amennyire szerettem a Desperados játékokat anno, legalább annyira túlbonyolították ezt az új verziót. Maguk alatt vágták a fát: a Commandos és Desperados stílusú játékok szépsége abban rejlett, hogy pofonegyszerű irányítás mellett kitaktikáztuk az ellenséget. Ez az anyag sajnos itt vérzik el, pedig igazán jó is lehetett volna.

Zeno Clash - Hihetetlenül jó alapötlet mocskosul elbaszott kivitelezése. A Mirror's Edge által lefektetett first person bunyóer játékok második felvonása, de nem értem, hogy képzelték az argentin fejlesztők, hogy egyszerre 3 ellenséget le tudunk gyakni közelharccal first person nézetben. Ezen kívül kurvára groteszk a látványvilág, már-már undorító. Nem a grafikai minőséggel van a baj, hanem a világgal, amiben játszódik - gyomorforgatóan agybeteg. Pedig én szeretem az ilyet, de ez már több volt a soknál, ráadásul a főszereplő is úgy néz ki, mint egy elbaszott kripli.

Velvet Assassin - Második véhás, settenkedős, torokvágós, sötétbőltámadós. Adott a brit főhősnő, akiben az a bájos, hogy csúnyácska, de legalább a segge formás. Természetesen itt is a gonosz németeket kell gyilkolásznunk, mint minden ww2 játékban. Kicsit elnagyolt lett a játék, pedig kotlottak rajta eleget, az AI nem rossz, de miért lőnek keresztül egymáson az SS tisztek, miért nem lehet élő vagy halott pajzsként használni a katonákat, és miért ilyen cudar módon nehéz egy-két pályarész? Adott a lehetőség pár vicces gyilkosságra, van benne egy cseppnyi fekete humor is (főleg mikor egy fekete festményről diskurál két tiszt, hogy mennyire sejtelmes, magába szív mindent a sötét, a következő pillanatban pedig alá is támaszthatjuk e kijelentését). Lényeg a lényeg, csiszolatlan az anyag, de amolyan erős közepes alá.

Hirtelen ennyi jutott eszembe, lehet, hogy lesz round 2, de igazából arra várok, hogy kijöjjön már valami épkézláb játék, vagy egy nagyobbacska cím, amiről hosszasan lehet zengedezni az ódát, nomeg arra, hogy a tagszerkesztői jogosultság után óbégató haverjaim végre le is basszanak valamit arra a bizonyos asztalra. Shitsux volt, Shitsux van, és Shitsux lesz, mert oly jó dolog fikázni azt, ami megérdemli!

Grimwing out - for now. ;)