Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne legyen egy átfogó sörszemle a Shitsux hasábjain. Elvégre a sör jó, és még pontozni is lehet. Arról nem is beszélve, hogy a sör kimondottan szórakoztatóipari termék. Szóval most ez következik: a kishazánkban elterjedten kapható söröcskék górcső alá tolulnak, hogy aztán jól meg lehessen róluk mondani, miféle értékek is rejtőznek valójában a marketing színfalai mögött - szigorúan a saját ízlelőbimbóim tanácsának ülésén meghozott döntés alapján. A pontozásnál természetesen nem tényező a "quality standard", ergo attól függetlenül, hogy egy sör emberi fogyasztásra is alkalmas, még nem feltétlenül "iható". Begin!
 

Arany Ászok

Erőteljes, markáns ízű nedű, mégsem megy ez az ízhatás rovására: karakteres jellegén felül eléggé selymes cucc. Testes, mint valami jóféle bor. (Azokhoz nem értek, de valahogy így szokták kifejezni azt, ha valami olyan izé... testes, na.) Hazai világos sörből személyes kedvencem. Ajánlom továbbá a "Téli sör" és "Félbarna" testvéreit is, ugyanilyen ízletesek, mint a natúr verzió. Fesztiválon még higítva is jó. (Ja, és az "ászok" kifejezés egyesszám. Nem kártyalapok/tehetséges pilóták, hanem sörfajta.)
 

Soproni

Ez a sör egy vicc. Mintha szódát inna az ember: se íze, se bűze. Hölgyek előnyben. Egyszer vettem belőle 2 littyós kiszerelést, mert olcsó volt, ami meg sör, és bárminemű tekintetben újdonsággal szolgál, arra Lehmann-ként vetem rá magam. Aztán rájöttem, hogy miért is "éri meg" ennyire az árát: még annyi íze SE volt, mint a mellettem közlekedő haverom dobozos Sopronijának. Gyárílag higítanák talán? Ejnye! Nade hova lehet még? Így is "sótlan". Nem is ragozom tovább. NOTAEST.

Soproni 1895

Itt már alakul az ízhatás, akarom mondani VAN ÍZ. Típusát tekintve félbarna, 5,3%-os cefretartalommal száll a ringbe, vagyis majdnem olyan kraftos, mint egy gyengébbecske német világos sör. Amúgy teljesen iható, jó sör ez. Kedvelem, de nem imádom, általában szórakozás előtt fordul elő, hogy tankolok belőle, hiszen egész jó ár/teljesítmény arányt képes felmutatni. (Tekszóban legalábbis.)
 

Soproni Fekete Démon

Drága, egyetlen Soproni Sörgyárak ZRt.! Hát Ti aztán eszméletlenül aranyosak vagytok! Ha hasonlattal kéne élnem, akkor a Démonnak annyi keresnivalója van a barnasörök palettáján, mint Angolna Eriknek a 100-as pillangón. Ez a démon bizony patával együtt is 150 centis, rózsaszín szarvacskái vannak, és bojtos farka. A tekintete pedig egyszerűen angyali. Mosolyfakasztó próbálkozás, ez bizony csak papíron barnasör. Nem is kimondottan ízletes.
 

Borsodi

Abszolút átlagos, jóféle sör. A világon semmi gond nincs vele, de nem is emelkedik ki semmiben: pontosan olyan, amilyennek egy sörnek lennie kell. Azt nem mondanám, hogy az élet habos oldala, de nem küzd semmiféle kórsággal. Ez már óriási plusz magyar sörök tekintetében. A dojcslánderek így is azon röhögnek, hogy kukoricadarából nem lehet sört főzni. Nekünk mégis sikerül, faszagyerekek vagyunk, sejj!

Borsodi Bivaly

Szar. Ez az első kifejezés, amit a a szürkeállományom asszociációs centere kidobott a Bivallyal kapcsolatban. A finomtól igen távol áll, az egész sör olyan, mintha valami pancsolt sörbe tisztaszeszt kevertek volna. "Az íze az erőssége." Lófaszt. Az ereje az "íze", bazmeg. Túlzottan kiérződik belőle a 6,5% szesztartalom, gondolom jelentős kompromisszumokat kellett kötni az oktánszám érdekében, aminek hatására természetesen az ízélmény csorbult. Egyáltalán nem jó sör, csak ha célirányosan be szeretnénk szexuálni, az élvezeti faktornak flegmán fuckoff-ot intve.

Dreher

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik a legrosszabb magyar sör, amivel megszívathatja sörös berkekben magasan kvalifikált német vagy cseh cimboráját, gondolkodás nélkül rávágnám: a Dreher. Nem tudom, hogy a cég melyik menzáról importálja a mosogatólevet alapanyag gyanánt, de ez a sör szerintem botrányosan rossz. A mellékízét leszámítva hirtelen nem is tudnék felhozni semmiféle jellegzetes karakterisztikát, amiben kiemelkedhetne társai közül. Egyáltalán nem tartom finomnak, na. Borzalmas.

Dreher Bak

Azért néha a vak festő is bemákolhat pár random ecsetvonást: a barna Dreherrel különösebb baj nincs. Elterjedt barnából az Amstel Bock-ot szeretem leginkább (annak ellenére, hogy a világos Amstel szerintem egy sapka szar), ezt a Dreher Bak is igyekszik megközelíteni, de jóval fanyarabb, nem annyira "kávés" az aromája, mint kéne. Mindenesetre itt van a mezőnyben, ha már fivére el is bukta a meccset.

Karpackie

Ezt a sört szerintem a Sátán főzi, de legalábbis a lengyelek. Iszonyat nagyot rúg, mégis valami kibebaszott módon finom, szavakat nem találok rá, egyszerűen fenomenális. Ja, amúgy 9% az üzemanyagtartalma. Buli előtt nem ajánlott a fogyasztása, négy doboz/üveg felér egy altató-overdózzal. Akkor mégiscsak a keresztény egyház kabalafigurája sürgölődik az üst körül: innám én, de kidőlök rögvest. Mestermű, nem kevés gonoszsággal.

Edelweiss Hefetrüb

"A divatbúzasör." Mert kár tagadni, ez így van, mindenesetre a "havasi gyopár" jó sör, szó se róla. Ha kurvára előkelőek akarunk lenni, korsóban kérjük, sőt, parancsoljunk hozzá citromkarikát is - így mindenki látja, hogy Edelweiss-t szorongatunk - baszottul hivalkodó módon. Az meg ugye tök menő. Egyébiránt kellemes cucc, nem a legjobb, de probléma sincs vele.

Kozel

Fujj.

Kaiser

Sógoraink söre, igencsak energikus lötty, valahogy pont olyan, amilyen a Soproni nem: ízletes és póveres. 3-4 ampullánál többet azonban nem szoktam belőle meginni, a sokadik belőle már valahogy nem az igazi. Fogalmam sincs, miért, talán túlzottan ráül az ember nyelvére, vagy nemtom'. Talán kicsit erőteljesebb is az ízhatása, mint kéne, de abszolút belefér. Fain kis sör, de csak mértékkel. Ki érti ezt?

Heineken

Ehh. Igazából mérlegeltem, hogy a Heinekennek van-e létjogosultsága egy söröket felsorakoztató listán. Ez kérem nagybetűs ÜDÍTŐ, de a "partysör", "lánysör", "divatsör" tag-eket is helyénvalónak érzem. Szóval ez valami sörként eladott soft drink, és mégcsak nem is finom. Nem sokat ittam belőle életemben, de határozottan megmaradt bennem, hogy retek az egész, úgy, ahogy van. Lövésem sincs, hogy a színvonalas reklámjait és jópofa logóját leszámítva miféle célzattal nyúl ehhez a vacakhoz a vásárlói réteg. Kibaszott sznobok.

Tuborg

Mellékíz. Ez az első, ami beugrik a dánok talán leghíresebb söréről. Pedig Dániától elvárható, hogy minőségi alapanyagokból dobálják össze a cuccaikat, elvégre a LEGO is dán. xD Biztos így is van, de vagy az arányokkal, vagy a gyártási procedúrával valami difi van. Igya az, akinek két anyja van, én több ilyet nem fogok legurítani, annyi szent. (Dán sörből, aki megteheti, vedeljen FAXE-t, mert az neki jó lesz. Itthon sajna nem lehet kapni, szóval érdemes dolgozni a nemzetközi kapcsolatokon, amint legalább két hónap eltelt turista megerőszakolása/rejtélyes eltűnése/legyakása óta.) Szó, mi szó: nem ízlik.

Valentins Weißbier

Nem különösebben elterjedt búzasör, de aki meglátja a boltok polcán, emeljen le vagy 4 ampullát ott helyben! De frankón, mégcsak árban sem basz a földhöz. Kb. 200 pengőt kóstál egy dózis, vaníliaszínű doboza bicska nélkül is könnyűszerrel kiszúrható. Ezt a sört a mennyei mannához tudnám hasonlítani: kicsit édeskés, de nem eltúlozva, selymes, ugyanakkor karakteres, telt ízű, meg kellemes banános utóíze is van. Nagyon finom. Nem kell matematikusnak lenni, hogy az ember rájöjjön: ha árban, ízben és minőségben is odabassza az Edelweiss-t, vajon melyiket éri meg megvenni? Hát persze: az Edelweiss-t, ezt a Velentinsz akármit úgysem ismeri a kutya se, presztízs nincs hozzá mellékelve... Tökéletes sör, hibátlan matéria.

Kimaradt pár sör, ennek igen prózai oka van: egyszerűen nem emlékszem az ízükre. Van egy-kettő, amelyikre igen, de elég régen ittam őket ahhoz, hogy érdemben tudjak róluk nyilatkozni, így maradnak azok, amelyekhez a hozzáfűzött pozitív/negatív élményeket az agyam le is tárolta.