Iszonyat régóta vártam. És iszonyat gyorsan ki is végeztem. Na nem, mintha egy ilyen zsánerű játékot túlzottan sokáig lehetne húzni, de akkoris baszottul rövidke. És egyébként milyen? - you ask. Tömören összefoglalva: érdekes. Bleh. Kurvanehéz róla írni, na. Egyrészt alulmúlta a várakozásaimat, másrészt kétségtelenül egyedi és nívós a cucc. Az EA és a Dice jómunkásemberei sem szerénykednek, produktumukkal egy egészen új stílust fialtak, ez lenne az ún. "First Person Runner". Arra azért kíváncsi leszek, a jövőben hány "FPR"-rel fogjuk szembetalálni magunkat, amelynek címében nem szerepel sem a Mirror, sem az Edge kifejezés. Protip: zéró. Heroinánk Faith néven fut - szó szerint. Ázsiai beütésű leányka ő, légies, vékonyka, kismellű teremtés, hivatását tekintve runner, avagy ahogy a játék kényszermagyarul lekommunikálja: futár. (És ezúton is bazdmeg EA, faszér' nincs választható opcióként angol menü meg felirat? Az én agyam ugyanis hülye módon egyszerre próbálja meg feldolgozni a hallott angolt meg a feliratot, és ebből jó kis konfjúzsön kerekedik. A lokalizációjuk förtelem, amúgy meg kibaszottul imádom őket, merazér jóféle cuccokkal szórják a jónépet mostanság.) No mindegy, szóval a sztori szerint korrupt nagyhalak irányítják a várost, az információáramlás erősen korlátozva vagyon, a diszkrét infókat pedig ezek a fut... runner-ök kézbesítik. Aztán Faith kíshúga, Kate szépen elrablódik, ő meg ugye a nyomába ered, és felgöngyölíti az ügyet. Addig OK, hogy történetre szükség van, de hányszor is lőttük már el ezt a rokonmentős verziót, kedves fejlesztő urak? Túl sokszor, ja. Ez van, számomra amúgy külön öröm volt, hogy a tucatnyi 110-es mellbőségű, riherongy femme fatale főhősnő után egy igazi egzotikum került terítékre. Na nem, mintha sokat látnánk belőle, a game ugyanis - dobpergés - first person perspektívát használ! Egyébiránt sok FPS megirigyelhetné a megvalósítás pár elemét, gondolok itt arra, hogy frankón látszódnak a lábak is, meg különösképp tetszett, hogy a sniper rifle távcsövében pásztázott ojjektumok' először csak elmosódva látszanak, idő kell, míg rájuk fókuszál a pupilla. Ilyet még hárdkór súterben se nagyon láttam *köhh*Crysis*köhh*, szóval fasza ötlet. A fegyveres harc amúgy kevés, mint tricikliben a differenciálmű, mégis jól lett megoldva az elgondolás: a geciembereket lefegyverezvén felmarkolhatjuk csúzlijaikat, amikben egy (1) tárnyi lőszer figyel. Netes berkekben sokan fikázzák a fegyveres harcot, pedig el lett találva. Ha lövöldözöl ész nélkül, persze, hogy idő előtt kifogy a tár, aztán lehet gondolkodni, hogy miként is tudnánk méltó ellenfelévé válni teszemazt négy-öt, tokától bokáig kevlarral bebugyolált kommandósnak, akik minden további nélkül rongyosra szaggatnak minket, ha tékozló leányosdit játszunk. Két megoldás van: vagy kitaktikázzuk az ellent, és elfutunk, mint Jellasics Bécs felé, vagy az első útunkba tévelyedő gazembert megfosztjuk stukkerétől, és halomra lőjük bajtársait. Aztán jól odasomfordálunk a hullákhoz egy teli tár reményében, és irtunk tovább. Én ezutóbbi megoldással szoktam élni, valahogy szórakoztatóbb. A játék dinamikája kérdéses pont, elvileg egy ilyen stuff lelke a speed meg az adrenalin kéne, hogy legyen. Valahogy mégsem teljesen így van ez a Mirrorszedzsben, sokszor centiken múlnak az ugrások, pedig nem olyan marha nehéz őket elvéteni. Ennek tetejében lineáris a gameplay, vagyis nincs sok választási lehetőségünk, hogy milyen útvonalon is szeretnénk megközelíteni a továbbjutási koncepciót [alt] billentyűvel segedelmező célpontot. Úgy látszik, ez a mai ügyességi játékok kiirthatatlan rákfenéje. (Oh hai, PoP!) A grafika pengeéles, pont klappol ehhez a steril környezethez, amit a játék prezentál. A színek is vibrálnak, mégis gusztusos az egyveleg, semmi túlcicoma. (Vessen rám bárki követ, sziklát, hegyet, de valahogy a Valve termékei jutottak eszembe róla. Azon belül is főként a Portal, ott volt ennyire letisztult és stílusos az összkép, a macska-egér játék a frekventáltan felbukkanó kommandósokkal pedig a Half-Life szériára hajaz. Talán még a Mass Effect építészei is megfordultak New Eden városában.) A mechanika alapjában véve jó, de helyenként ostoba, néha ötlete sincs a játéknak, hogy hova is szeretnénk eljutni a következő félmásodpercben. Arra sem tudnék válaszolni, hogy a szomszéd tetőkről Faith-re konstans lövöldöző kommandósok meg sniper-ek, vagy a végjáték felé mögötte speciálisan kiképzett, elektrosokkolóval rohangáló yamakasi ninják (pedig nem sok hurka jönne ki szegény kiscsajból) óriási adrenalinlökettel, vagy idegesítő extrával ruházzák-e fel a játékélményt. Kérnék egy felezést, Vágó úr.
Sajnos nem lett akkora durranás ez a játék, mint amennyire rá voltam feszülve, könnyen lehet, hogy túlzottan vártam, és ezért látom úgy, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. A másik dolog az, hogy elég rövid lett. Ugyanakkor üdvözlendő, hogy a készítők valami egyedit próbáltak alkotni, és talán ki is hozták az ötletből, amit lehetett. Érdemes végigtolni, végülis runner-féle rohanó életmód mellett sem igényel túl sok szabadidőt.

Pozitívum: Újító szándék, ötletes megvalósítás, penge GFX.

Negatívum: Fiatal műfaj, némi gyermekbetegséggel spékelve; nem akkora durranás, mint amekkorát ténylegesen szólhatna.

 
www.mirrorsedge.com

Prüdéria exposed!