"THE BEST THRASH METAL ALBUM EVER - IS OUT NOW - BITCHES" - informálja az egyszeri halandót a banda myspace oldalán villódzó banner. Ez az album, kérem igazi gyöngyszem. Sugárzik róla a direkt-klisé jelleg, a számcímek zseniálisak, a taglistát pedig egész Hollywood elképedve isteníthetné. Hiszen ebben a formációban éppúgy megfér egymás mellett Hulk Hogan és Darth Vader, mint Rambo és "A Fucking Tyrannosaur" (ezt nem lenne szívem átkenni magyarra). Utóbbi amúgy a vokalista. Kihagytam volna valakit? Oh, elnézést, a ritmusgitárt The Hulk tépi. Őszintén szólva a Dethklok lemeze után nem hittem volna, hogy van még metal banda e földkerekségen, amin könnyesre röhögöm magam. Lich King-ék amúgy oldschool hangolású bay area thrash-t játszanak, és ez a második korongjuk a 2007-es Necromantic Maelstrom után. A nótákra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy egyhangúak lennének. Hiába a korábban ezerszer hallott riffparádé, az oldschool hangzás, a bevett témák; az egész annyira ropogós, hogy az ember képtelen ráunni. Ezek az arcok basznak mindenre, leszarják a trendeket, ők itt vannak, és amíg jut kraft a villanygitárba, addig reszelik Thor és He-Man igéjét. Ja igen, merthogy a bagázs így jött létre. Hogyaszongya': "Egyszer, mikor Thor és He-Man harcolt egymással, He-Man meglendítette az 'erő kardját', ami beleütközött Thor 'Mjolnir' névre keresztelt kalapácsába. Az így létrejött szörnyű villámlás megölte mindkettejüket, de a vérből, ózonból, és megfeketedett csontdarabkákból egy új banda született. A legnagyobb thrash metal banda a világtörténelemben." Röviden ennyi. Szinte látom, ahogy a Slayer csendben meghúzza magát egy félreeső sarokban. Az alacsony rajongói létszámra is van hivatalos indoklás, miszerint a zenéjük annyira őrületes és vérengző, hogy a hallgató agya felforr, és pár gitárriff hallatán is a Valhallába kerülhet. Megnyugtatásul közlöm, hogy én még élek, szóval nyugodtan tessék csak hallgatni ezt a zseniális alkotást. A zene amúgy teljesen a helyén van, a hangolás pont eltalált, az együttműködés tökéletes,  ráadásul a számok tele vannak easter egg-ekkel, egyik kedvencem a "Black Metal Sucks" című dal végére bepasszintott károgós, darálós betét. Nos igen, a számcímek valóban megérnek egy misét, elég ha csak az "Attack Of The Wrath Of The War Of The Death Of The Strike Of The Sword Of The Blood Of The Beast"-et *PHEW* említem. A lemez minden ízében a thrash éra hajnalának őstróger hangzását hordozza, ezt fűszerezzük meg röhejes dalszövegekkel, nem kevés humorral, klisével és öniróniával: ez volna tehát a Toxic Zombie Onslaught. Egyszerűen kurvajó. (Agyvizet hőmérőzni!)

http://www.myspace.com/lichkingband