Oh, the irony! Éppen az FPS az a zsáner, amitől kezdtem csömört kapni, ezen belül is főleg a második véhás fajtára már ránézni se bírtam. Egyszerűen a mai FPS-ekben az egész gameplay lapos, a Half-Life első epizódja óta csak zuhanórepülést észleltem ezen a fronton. Többek között ezért sem érdekelt az új Wolfenstein játék (meg azért sem, mert már az előzetes szkrínsotok alapján rusnyának tűnt), ám a jelenleg regnáló játékpiaci pangás "belekényszerített" annak kipróbálásába, elvégre mégis klasszikus név, bár az ezt megelőző RtCW a haverokkal való Beach pályás multiplayer-t leszámítva abszolút nem fogott meg. Aztán volt még egy ingyenes online teamplay-re specializálódott kiegészítés is, Wolfenstein - Enemy Territory néven, ez még tetszett is.
Nem tudnám pontosan megmondani, hogy az id Soft milyen mérgeket keverget az üstjében, de ha ők leseggelnek FPS-t kódolni, akkor ott általában válámi ván. A Soldier of Fortune-t is jegyző Raven-nel kooperálva szülték meg az új Wolf játékot, és még most sem vagyok hajlandó feldolgozni a tényt, hogy 2009-es FPS létére fantasztikusan kurvajó lett. Megpróbálom kifejteni, hogy miért. Pörög. Nem unalmasodik el, folyton van akció. Gránáthajigálásnak és ellenségtől kapott küldemény visszahajigálásnak kivételesen van értelme. Ellenséget lehet szopatni. A fegyverek mindegyike használható, különböző szituációkhoz különböző fegyverekkel érdemes nekiállni. Hiába a második világháborús tematika, az ellenség sokféle formában tűnhet fel (akár jetpack-es légi egységként is). Az okkult nácik által kikutatott alternatív dimenzió kínálta powerup-ok hasznosak, ha okosan használja őket az ember. A pályák jól megkonstruáltak, és hiába lineáris a játék, mindig történik valami. A kihívás korrekt, nem nehéz, és nem is sétagalopp módban kocog. Vannak Boss fight-ok! YESYESYES!! Az első blikkre kicsit idejétmúltnak tűnő (egyébként pengeéles) grafika végül tetszetőssé válik, de ami a leginkább megragadja az egyszeri halandó játékost, az a cucc hangulata és folytonossága. Valahogy van neki. A főkereplő természetesen újfent B.J. Blazkowicz, a helyszín egy fiktív német városka, Isenstadt néven. A küldetések a város és környékének helyszínein zajlanak, BioShock-os mintára upgrade-elhetjük is a fegyvereinket a feketepiacon. Az elején pl. szerzünk egy karabélyt, ami elég használhatatlannak tűnik, később persze pakoltathatunk rá scope-ot, így rögvest sniper rifle-ként szuperál a cucc. Lőni márpedig jó. Rájöttem, hogy én mégiscsak szeretek. Ehhez kellett végre egy ilyen játék. Nem gyönyörű, nem korszakalkotó, nem is egyedi, egyszerűen csak élvezet játszani. Kitűnőre sikeredett.

Pozitívum: Végre egy izgalmas shooter.

Negatívum: Nem jut eszembe semmi.