Azt a kurva eget! jRPG PC-n, emberek! Square-Enix játék PC-n!! Mi a picsa van itt?! Melyik is volt az utolsó? Final Fantasy VIII? Vagy az Ubisoft gondozásában, hét éve megjelent Grandia 2? Idejét sem tudom már, ám egyre inkább úgy tűnik, a japó kiadók kezdenek megint nyitni a PC-s diaszpóra felé, a CAPCOM például nyíltan bejelentette: ők ezentúl a multiplatform fejlesztések elkötelezett hívei lesznek. Ez igencsak derék, köszönjük előre is!
Naszóval. The Last Remnant. Főhösünk a tipikusan jRPG-főkarakter nevű Rush Sykes, aki elrablódott húga után ered, közben összefut a sznobisztikus David Nassau-val, a tartomány kiskirályával, akinek olyan arisztokratikus brit akcentusa van, hogy még Harry herceg is összehúgyozná magát, és az ő bandájával együtt erednek a feltehetőleg gyermekprostitúcióval foglalkozó szárnyas remnant nyomába. A fajok és a karakterek is eléggé érdekesek, persze ez egy jRPG-nél alapvetés. Meglepő módon a történet alfanősténye egy 41 éves anyuka, David 4 tábornokának egyike, nevezett Emma Honeywell, akinél szintúgy erősen befigyel a D-vitamin hiányos akcentus, és akinek lánya is helyet foglal a cselekményben. (Amúgy át lehet állítani a hangokat eredeti Nihon-jin szinkronra is, ám mivel az angolokban mindigis azt csodáltam, hogy ők az egyetlen nép a világon, akik képtelenek normálisan beszélni az angolt, én spec a poén kedvéért hagytam ángliuson a szöveget.) A maradék három generális Torgal, az afrofonott hajú, macskafejű, mind a négy kezében kardot lóbáló sovani, a böszme batár hal-bika fajtalankodásból származó yama fajtájú Blocter, és a Jar-Jar Binks fajának pigmeus képviselőiből kikerült qsiti varázsló, Pagus. A Last Remnant újító szándékú konzol RPG, aholis individuumok helyett komplett csapatokat, ún. "union"-öket "irányíthatunk". Azért a második idézőjelezés, mivel konkrétan nem adhatjuk meg, hogy ki melyik technikáját használja a csatában, e helyett az egész union-re érvényes parancsokat (javaslatokat?) adhatunk ki, hogy az aktuális bagázs mit erőltessen leginkább. A támadások két fajtája egyértelműen a fizikai és a mágikus offenzívát tömöríti magában, ergo érdemes olyan csapatokat kialakítani, melyek tagjai a fentiek valamelyikére specializálódott egységekből tevődnek össze, megspékelve ezt egy életképes healer-rel. A speckók AP-t (action point) emésztenek fel, és egy csata elején nincs is tele az AP csík, minél hosszabbra nyúlik egy küzdelem, annál inkább töltődik a felhasználható AP mennyisége, hacsak nem kúrjuk el mindet az elején, mint Feri apánk. Ötletnek kiváló ez az egész, de a gyakorlatban nem muzsikál ennyire tökéletesen a dolog, nekem hiányzik a direkt kontroll, sokszor teljesen random hülyeségeket csinálnak a csapattagok, és a választható parancsok is kissé randomizálva kerülnek a harci menübe. Teljesen megértem azt a játékost, aki az első pár órát nem vészeli túl, és feladja az egészet, mivel egy újoncnak nagyon kaotikus lehet ez a harcrendszer, ráadásul, főleg a játék elején el van baszva a nehézségi szint, pár boss battle-t csak sokadik nekifutásra sikerül megnyerni. Jó ötlet viszont a critical offense trigger, vagyis ha kritikus sebzésre készülünk, a cucc bullet-time-ra lassul, és megjelenik a képernyőn, melyik gombot kell lenyomnunk, hogy a crit sikeres legyen. Ugyanez vonatkozik a kritikus védelemre is, tehát blokkolás esetén mehet a jól időzített counter attack. Ugyanakkor érdemes úgy alakítani a taktikákat, hogy mi rohanjuk le az ellenfelet, semmint vice versa, hiszen a képernyő tetején ülő morál csíkot ez befolyásolja, az meg a támadásaink/védelmünk erejét és sikereségét. A szintek helyetti battle rank-et az egyszerre több enemy bevállalása mellett döntők virágoztathatják fel leginkább.
A Last Remnant sztorija többé-kevésbé generikus, románc szál nincs is a történetben, az anyag szíve-lelke ez az újszerű harc- és fejlődési rendszer. Rush-t amúgy kiképezhetjük bárminek, én jelenleg pajzs helyett egy másik kardot aggattam a bal kezébe, de lehet belőle akár mágus is, csak tőlünk függ. Ugyanígy időnként a csapattársak is megkérdezik, mire érdemes specializálódniuk, vagy tanuljanak-e bizonyos új art-okat a jelenlegiek továbbcsiszolása helyett.
A Last Remnant kétélű fegyver lett, olyan RPG, ami minden bizonnyal megosztja a játékostársadalmat, csak azoknak fog igazán tetszeni, akik képesek inhalálni a játékban használt rendszer utolsó porcikáját is, ezáltal abszolút ráérezvén a dologra, míg lesznek asztalcsapkodó játékosok is, akik régóta rimánkodtak egy jRPG után, de nem teljesen azt kapták, amit szerettek volna. Egyértelműen nem ez a játék a Square-Enix fúzió legütősebb aduásza, valószínűleg a konzolon elért moderált sikere (főleg a technikai bugok kontója) késztette a kiadót a PC-s bevetésre. Kisebb bugok a PC-s portban is maradtak, az optimalizálatlanságról nem is beszélve, mégis azt lehet mondani, hogy elég patent a grafika, a hangok eltaláltak, a zene dinamikus. Többségében jóféle jMetal amúgy. A PC-s RPG rajongóknak mindenképp ajánlott egy próbát tenniük a művel, még az első pár óra nehézségeit is érdemes túlvészelni, mivel ha nem is a legjobb stuff, mindenképpen egy élvezhető kuriózum ez napjainkban.

Pozitívum: Egy decens jRPG PC-n, élvezetes és látványos harcokkal.

Negatívum: Direkt kontroll hiánya, ingadozó nehézség, kezdetben kaotikus.
 

http://na.square-enix.com/remnant/pc.html

MÖTÁÁÁL!!