Manapság marhára divatos dolog a jónevű játéknak folytatást gyártani. Ami első körben meglepett az új PoP játékkal kapcsolatban, hogy hol a picsában van az alcím? Eleinte Prince of Persia - Prodigy néven jegyezték, aztán a munkacímből lecsípték Keith Flintet és bandáját. Na sebaj, ha valamit ugyanazzal a névvel adnak ki, mint a predecesszort, akkor itt baj nem lehet: minőségileg elvárható ugyanaz a színvonal, amit a név első (kép)viselője lebaszott az asztalra. A folytatás/remake trendnél persze teljesen alapvetés a rogyásig sminkelt külcsíny, amivel a játékok tényleges ázsióját nem csak fel lehet turbózni, de kiválóan alkalmas ez az esetleges hiányosságok lefedésére is. Túl sokat nem vártam a játéktól, mégis meglepett, hogy vannak újítások - mi több, a Sands of Time, Warrior Within, Two Thrones trilógiához képest újfajta megvilágításba helyezték a franchise-t. Mik ezek? A legszembetűnőbb újítás, hogy ezúttal egy karakter helyett kettő kalandját kísérhetjük végig: a kezdeti szkriptális bonyodalom után egy Elika nevű hölgyemény követi végig főhősünket - főleg, ha nem akad el valami random tereptárgyban. "Na, kellő nyűg a hátunkra" - gondoltam először, ám meglepő módon ügyesen olvad egybe a két karakter a kooperáció során. Szexjelenet nincs. Míg főhősünk bicskával és DMC4-ből nyúlt gauntlet-tel hadonászik, addig Elika valami fénymágia-szerűséggel operál, és parkour helyett a levitációt részesíti előnyben. Ez főként azért jó, mert amint leesünk valahová, ő rögvest utánunk kap, és visszaránt. És főként ezért rossz is. Meghalni nekem egyszer sem sikerült, a játékról elmondható, hogy sétagalopp tempóban kocog. Ugyanakkor az ugra-bugra részeknél, ha csak egyszer rosszul időzítünk egy akciót, kezdhetjük elölről az egész szakaszt. Ez kibaszottul idegesítő, de ami ennél is fontosabb: megöli a játékmenet folyékonyságát. Elképzelhető, hogy ezzel akarták kissé felpofozni a nehézséget, de hülyék voltak. További újítás, hogy a cselekmény picsamód filmszerű lett. Ezúttal a hordányi enemy mészárlása helyett fertályóránként egy-egy trutymóBOSSba botlunk, ilyenkor veszi kezdetét az igencsak látványos harc - bullet time, counterattack, dinamikus akrobatika, "Fight!" oldalkamera included. Megjegyzendő, hogy ilyen alig van. Mármint harc. Helyette kapunk falon futkározást, időzített ugrásokat, meg akut idegbajt. Az új PoP-ban tehát főként a ritmusjátékra lett kihegyezve minden. Észjátéknak kevés, ugra-bugrának egy idő után unalmas, akciójátéknak ingerszegény. A játék egyébként nem "rossz", külsőségek szempontjából elég magasan szárnyal, a cel-shadingnek köszönhető kontúros rajzfilmszerűség eléggé odabasz, a hangok-zenék javarészt átlagosak, az irányítás reaktív - csak a játékmenet ezt nem használja ki teljesen. A probléma csupán az, hogy hiába látványos az egész cucc, az akció többnyire lapos, a gyakható matéria kevés, és feleannyira sem élvezetes a game, mint amilyennek szánták. Maradt átlagos platformer - sajnos.
Pozitívum:
- gyönyörű és stílusos grafika
- folytonos animáció
- filmszerű megvalósítás
- épkézláb segítőtárs
Negatívum:
- ellaposodó és repetitív akció
- túlzottan időzítéshez kötött játékmenet