Street Fighter IV. PC-n. Már megint mi a lófasz folyik itt? Amúgy kábé annyi, hogy a CAPCOM egy iszonyat rendes japó cég, ahol szívügynek tekintendő a multiplatformizáció. Így válhatott lehetővé, hogy ez a kimondottan konzolra íródott darab tiszteletét teszi a billentyűzethez ragadt célközönségnél is. A dicső '90-es évek hajnalán két név került szóba, ha verekedős játék lett a téma: Mortal Kombat és Street Fighter II. Aztán míg az előbbi franchise folyamatosan bővült mindenféle használhatatlan karakterrel meg full3D arénákkal, a Street Fighter márkanév ragaszkodott a jól bevált gyökerekhez (sic!), és nem fejlődött semmit. Na jó, ez persze ebben a formában nem igaz, de azért jócskán hagyománytisztelet tárgyát képezi a cím. A mai tizenéves generáció még zacskós tej volt, mikor én úgy döntöttem, hogy a karácsonyra begyűjtött SEGA MegaDrive-omat elcserélem egy Super Nintendo-ra meg egy Street Fighter II-re. A csere nagyon megérte, de inkább az SNES, mint az SF2 miatt...
Szóval 25 éves vén marha létemre megértem a negyedik epizódot is. Összeszedett pakkocska került a DVD tokokba, mindenféle (tipikus) játékmóddal, anime átvezetőkkel, meg mindennel, ami kellőképp japán. Immáron Cammy segge is 3D-ben pompázik, micsoda élmény ez, kérem! (Kb semmilyen.) A 3D-be átültetés persze csak a modelleket és a háttereket érinti, ami magát a tényleges küzdelmet illeti, az maradt a szokásos mederben: jól bevált 2D-s síkon. Japániában amúgy tényleg komolyan veszik a klasszikus tradíciók megőrzését, ezért születnek ott a mai napig jó kis 2D-s fighting anyagok, mint pl. a Guilty Gear széria, vagy a BlazBlue, amik ezzel a retekszar Sztrítfájternéggyel ellentétben játszhatóak is. Oh, már el is árultam a véleményem! Nos igen, ez verekedős játéknak nagyon harmatgyenge, fogalmazzunk inkább úgy, hogy valójában egy elbaszott ritmusjáték, amit gép ellen játszva kétféleképpen lehet tolni. Vagy diktál egy ritmust az ellenfél, amit soha, de soha nem fogunk elkapni, vagy visszaveszünk a nehézségből, és átmegy az egész spamfestbe. Gorefest-be semmiképp, ebben a cuccban nem fogjuk azt érezni, hogy az ellenség akkora mokkást kapott, hogy leszédül a feje a helyéről, annyira gyöszös az egész küzdelem, hogy az siralmasan nevetséges. Japán játék, így is próbáltam hozzáállni, de nem, valahogy nem. Valamiért tényleg jobban élvezek egy Guilty Gear-t. Levegőben dash, recovery, felütés és levegőben csépelés ezerrel, érdekes karakterek, fegyverek, fröcskölő vér. Minden, ami ahhoz kell, hogy egy verekedős játék pörgős és élvezetes legyen. Ezek hiányoznak az SF4-ből. Ha már a speckóknál jártam, az SF4 kapcsán is meg kell említenem ezeket. Egyrészt azért, mert ezek nélkül győzni képtelenség, másrészt azért, mert ha még joypad-del se veszi be a játék a szimpla negyedköröket, akkor ott valami csúnyán el van baszva. Azt már meg se merem említeni, hogy az igazán póveres speckókhoz legalább két negyedkör szükségeltetik, és akkor az még nagyon alapnak számít. Nem érzem úgy, hogy balfasz lennék, vagy nem értek a joy-hoz, inkább az áll a háttérben, hogy helyenként iszonyat szarul érzékeli a stuff az irányítást. A másik, ami nagyon utálatos dolog, hogy semmi berögzített szisztéma nincs a sémában. Egy valamirevaló verekedős cuccnál elvárható, hogy az adott gomb használatánál mondjuk fix magasságban rúg minden karakter. Itt meg össze lett szépen turmixolva az egész. Persze, van egy hype faktor (ami belőlem most nagyon hiányzik), hogy "hmm, ez az XY karakter szimpatikus, kitanulom őt, amennyire lehet". Áh, lecsófesztivál. Nagyon nem jött be ez a game, a játszhatósággal és úgy alapvetően a játékélménnyel súlyos gubancok vannak. Amúgy meg sose voltam Street Fighter fan.
Köszönjük CAPCOM, remegve várjuk a Resident Evil 5-öt!

Pozitívum: Japán játék PC-n...

Negatívum: ...csak az a baj, hogy ócska.

http://www.streetfighter.com