Skót felebarátainknak három ismérvük van: tölgyfahordóban érlelt whisky, határtalan fukarkodás, és a Franz Ferdinand. Ez a zenekar ugyanis brévhártföldről került a köztudatba, 2 korábbi albummal örvendeztették már meg az indie műfaj szerelmeseit. (Én csak az elsőről tudtam, a második valahogy kimaradt az életemből, my bad.) Kereken egytucat szerzeményt hallgathatunk végig a novicsentó albumról, amennyiben nem unjuk el az egészet, és X-eljük ki a lejátszót. Első hallásra két dolog lesz fülbetűnő: a hangulat többnyire maradt, a tempó visszaesett. Durván. Lehet, hogy sokat öregedtek a srácok 2004 óta, "This Fire" szintű őrületre ezúttal ne számítsunk. Középtempós, bohókás dalokat kaptunk, amik időnként az unalom határát súrolják. Geci egy műfaj ez az indie, hiszen az egész olyan kis direktbugyuta, született gyermekei hibáit bármivel ki lehet magyarázni. "Jaj öregem, hát ezt nem szabad komolyan venni, csak viccelődtünk a garázsban, és pengettünk egy jót, miközben Kraftwerk szólt a háttérben." A "Live Alone" című nóta dallamaira például egyértelműen a mesés 80-as évek gyermeteg hangzásvilága jellemző, fentebb nevezett múzeális electronica banda effektjeivel megbolondítva. Aztán a "Can't Stop Feeling"-ben is tiszteletét teszi csipetnyi retro synthpop addon, de a számok továbbra is erőtlenek, lendületük nincs sok, talán light-os tánczenének elmennek 8 feles meg egy töltet VBK után, mikor már a lakodalmas playback is "leghjobbzenebazeeeehg!!" Szódával annál kevésbé. Szó, mi szó, a banda 4 év alatt legalább 40 BPM-et esett hanyattirányban, egyes nóták hallgatásakor joggal kérdőjelezhető meg, hogy miért is kell egy üres betétet 2-3 percig húzni. (Pl. Lucid Dreams, ez a szám a felétől átmegy színtiszta electropopba, ami nem baj, hiszen az újításokat örömmel fogadjuk, de a Franz Ferdinand régebben nem volt ennyire home-listening zene, és ennek a betétnek valójában semmi értelme. De tényleg. Inkább mínusz, mint plusz, pedig gondolom bónusznak szánták.) Nem lehetne véletlenül ehelyett felpörgetni az iramot, és úgy játszani a dalokat, mint annak idején? Mert ez jelenlegi formájában retekszar. Egyszerűen az az érzésem, hogy ez a banda elvesztette a védjegyét, a kompromisszumok nélküli pergős, élénk játékot, pedig ebben voltak ők igazán otthon. Most meg afféle se nem pattogós, se nem édes, se nem kesernyés, totál jellegtelen, homogén valamit dobtak nekünk. Elkaptam volna, de nem jött össze, földre esett, és ott is maradt. És nincs is kedvem felvenni onnan. Kétszer hallgattam végig, ebből egyszer sem győzött meg. Fél percnyi igazi muzsika szorult az albumra: a "What She Came For" vége. Ez elsőalbumosan lendületes, élvezetes rockbetét. És ez a baj, hogy csak betét. Visszasírom én azt a This Fire-t. Nem voltam rajongójuk soha, de szerettem az első albumot. Ez ahhoz képest valamiféle ízetlen tréfa. Élvezhetetlen.

http://www.myspace.com/franzferdinand